Szuperszülő – a báránybőrbe bújt Nárcizmus

A mindent tudó „nárcisztikus” szülőt nehezebben ismeri fel a legnagyobb áldozata ( saját gyermeke), mivel eleve bűntudatra van nevelve, ami miatt élete bármely konfliktusában önmagában keresi leginkább a hibát. Jöjjön hát néhány támpont: Te is a nárcisztikus, szuperszülő áldozata vagy?

#nárcizmus

#szuperszulo

#onismeret

#erzelmiinteligencia

Szerzõ: Nagyváradi-Kollár Flóra          Utolsó frissítés : 2025.01.08.

Szuperszülő jellemzői

• Erős nárcisztikus vonásokkal rendelkezik, önmagát gondolja a legjobb szülőnek, másokat lenéz és becsmérel. Gyakran a gyerekéhez közel álló személyeket is szidja, ami nagyon megviseli őt.
• Gyereke teljesítményéra nagy gondot fordít, főként azokra, amikkel dicsekedhet a környezetének.
• Gyakran a kimerülésig képes hajszolni gyermekét, ha azzal elérheti azt a vágyott sikert, amit általa meg tud élni.
• Rendszeresen fantáziál sikerről, hatalomról, elismerésről, önmagát az egekig magasztalja, és ezt várja el a környezetétől is, valamint a gyereke magasztalását is, akit ő maga gyakran becsmérel és szid.
• Jellemző rá, hogy azt gondoljam mindenkinél okosabb, aki mégis ellentmond neki, azt lekicsinyli, ilyenkor agresszióval és dühvel reagál.
• Hiányos empátia jellemzi: céljai elérése érdekében kihasznál másokat, és nem tudja átérezni, hog ezzel hány embert bánt meg. A környezetében élőkre eszközökként tekint: akár gyermekét is cinkosává teszi számára fontos ügyek elérésében.
• A kritikát nem tűri, gyakran irigy, miközben azt hiszi, rá irigykednek. A bajban magára hagyja gyermekét, vagy utasításokat ad, amiben nem tűr ellentmondást. Gyakran rivalizál gyermekével is.

Ellopott gyermekkor jellemzi a szuperszülő gyerekkorát, mert ahelyett, hogy önmagát megtalálná, folyton kívülre kell figyelnie: ha véletlen megsértené szülőjét, súlyos megtorlásra számíthat.

Szuperszülő gyermekkora

A szuperszülő gyermekét  a mindent átható szégyen és bűntudat jellemzi, szuperszülője gyakori kioktatása, bírálata miatt. Viselkedésével elbizonytalanítja gyermekét, akiből így tehetetlen, semmit nem tudó lény lesz. 

A szuperszülő öntömjénezése később is elhomályosítja felnőtt fia, lánya sikereit, tehetségét. A szuperapa nem tekinti felnőttnek fiát, nem tud lemondani a hatalomról, vezetésről. A nárcisztikus szuperanya pedig szépségével akarja legyőzni lányát, féltékeny rá. 

Szuperszülő gyermeke felnőttként

A nárcisztikus szuperszülő gyermeke kétféle módon viselkedhet, önmaga is nárcisztikussá válhat, vagy kisebbrendűséggel és bizonytalansággal küzdenek. Ők nem konfrontálódnak másokkal, ehelyett önként alárendelődnek, gyakran „áldozattá” válnak. Minden megszólalásuk, vagy cselekedetük előtt erős szorongást éreznek, mert állandóan azon morfondíroznak, mit szólnak majd a többiek. Kiskorukból hiányzik az empátia, a figyelem, a megbecsülés és a kölcsönös szülő-gyermek kommunikáció. 

A munkában magabiztosnak tűnnek, de kisebbrendűségi érzések gyötrik őket. Általában jó teljesítményt nyújtanak, mégis bizonytalanok értékeikben. A munkában maguk is nárcisztikussá válhatnak és versengenek, mindent jobban tudnak, csak nekik lehet igazuk, lenéznek másokat.

Párkapcsolat

A szuperszülők gyermekeinek viselkedését párkapcsolataikban is kisebbrendűségi érzések irányítják: vagy maguk is nárcisztikusan túlkompenzálják őket, vagy éppen háttérbe szorítják magukat és alárendelődnek párjuknak. 

A nárcisztikus jegyeket mutató nők és férfiak kezdetben romantikusan, rajongással fordulnak társuk felé, aki ettől különlegesnek, izgalmasnak érzi magát. Arra vágynak, hogy kedvesük csodálja őket. Középpontban akarnak lenni, egyenrangú kapcsolatra aligha képesek. Társukat hol „gyönyörűségesnek” találják, hol pedig„gusztustalannak”. Számukra az ideális társ az, aki minden igényüket kielégíti. Miközben vágynak a mély, bensőséges kapcsolatokra, tudattalanul menekülnek előlük, így boldogtalanságuk tartóssá válik. 

Partnerük áldozat típusú emberek, akiknek szükségleteit állandóan háttérbe szorítják. Előfordul, hogy saját -akár bizarr- szexuális vágyaikat erőltetik akkor is, ha azt a másik nem szeretné, ilyenkor az erőszaktól sem riadnak vissza. 

A szuperszülők gyerekei lesznek más részről az alkalmazkodók, mivel gyerekkorukban azt tanulták meg, hogy engedelmeskedniük kell, és mindent meg kell tenniük a másik jóllétéért, ha szeretetet akarnak kapni. Nárcisztikus társat választanak, érzelmileg alárendelődnek. Elfojtják az indulataikat. Nehezen fejezik ki akaratukat és ellenvéleményüket, mert félnek párjuk támogatásának elvesztésétől. 

Ha mégsem Mr, és Mrs. Tökéletessel, a nárcisztikus működésű társsal jönnek össze, azt hamarosan szürkének, unalmasnak találják. Mintha a jól ismert alárendelődés-megalázottság érzései nélkül nem tudnának élni. Ők sem mentesen a fensőbbségérzéstől, így ártatlannak tűnő kijelentéseik mögött sokszor önző szükséglet-kielégítés vágya húzódik meg. „Mindent megtennék, ha érezhetném, hogy valakinek én vagyok a legfontosabb”. 

Ők sem mentesen a fensőbbségérzéstől, így ártatlannak tűnő kijelentéseik mögött sokszor önző szükséglet-kielégítés vágya húzódik meg. „Mindent megtennék, ha érezhetném, hogy valakinek én vagyok a legfontosabb”. 

A pénz mint az irányítás eszköze

Jellemző, hogy a szülők anyagilag segítik az otthonteremtést, cserébe viszont úgy érzik, minden részletbe beleszólhatnak. Ilyenkor a felnőtt gyerekek szem elől tévesztik azt a tényt, hogy annak idején mindketten elfogadták a szülői befolyást, mert egyikük sem tudta vagy merte megfogalmazni valós szükségleteit. A pénzzel való irányítás másik alapesete, amikor a szuperszülők tartják el, vagy támogatják anyagilag felnőtt gyerekeiket, de közben kezükben tartják az életüket is. Így érik el, hogy még sokáig okosabbak lehessenek gyermeküknél: eldönthessék helyette, mit tanuljon, hol és kivel éljen, milyen állásra pályázzon. Különösen nyomasztó helyzet ez a párkapcsolatban élő gyerek számára, mert így nemcsak ő, de partnere is gyerekszerepbe kerül. A gondokat tovább fokozza, ha bizonytalan a támogatás összege és időpontja, azaz a szuperszülő hangulatának függvénye. Alakítani a bizonytalanságon tudunk, úgy, hogy magunk jelöljük ki a számunkra elfogadható határokat. 

A szuperszülők gyerekei szenvedtek ugyan szülőjük viselkedésétől, akaratuk ellenére mégis magukon viselhetik a szuperszülők jegyeit. Ha így van, ők is irányításuk alá vonják a teljes családi életet, ha másként nem, hangulatváltozásaikkal, rosszkedvükkel, hatalmi játszmáikkal. Olyanok, mint egy dackorszakban megrekedt kisgyerek: veszekednek, harcolnak az igazukért. Előfordul, hogy gyermeküket érzelmileg zsarolják, vagy megszégyenítik mások előtt, miközben erős bűntudatot keltenek benne. Mindent tiltanak gyermeküknek, ami saját érdekeik ellen hat. Hangulatuktól függően kommunikálnak vele: hol tökéletesnek, hol ostobának látják, hol imádják, hol pedig szidalmazzák.

Flóra